Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Böfögés

, 155 olvasás, Divima , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Giccset írok halmozottan
falhoz nyomott karmotokban
kiált rám a semmi üdve
tükrében sült gyűrött fülke
hisz az jó mit senki nem ért
az remek mi földig leér
tótágast áll hámlasztó só
magvaváló sárgaborsó
ragrímekkel az a nagy baj
nem csúszik rá a zöld papsajt
ne legyen nyílt fő a homály
kék fazékban rívó homár
halott szavak sikítanak
porhóban is elolvadnak
fennkölt eszme földön fekve
mindenét elveszítette
halandzsa ez érthetetlen
kesze - kusza révületben
titok hűl a sorok között
törvények és lökött körök
zavaros löttyökben ülök
kritikushad ködben nyüzsög
operálja vékony agyam
kunkorodik tőle hajam
lapátra tesz néha egy s mást
kiürülhet így a padlás
bemondom majd az unalmast
nem kell hogy te engem hallgass
lapozd át ha látod nevem
leheleted falra kenem.
Nem csattant a versnek vége
üzenetnek rojtos férce
bicsaklik a rímek térde
elmegyek a jó fenébe
nyughatatlan lényem képlet
csá csubi csá inkább lépek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 5
Kereső robot: 22
Összes: 36
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Destiny
 · Ravain


Page generated in 0.0465 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz