Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Zümike - Ünnepnap 7. rész

, 103 olvasás, Erzsimama , 1 hozzászólás

Gyerekeknek

Jó reggelt Zümike! - ébresztette korán reggel a mélyen alvó méhikét az édesanyja. - Bejöttem hozzád beszélgetni. Remélem, őszinte leszel hozzám! Miért okoztál ekkora bonyodalmat, miért szöktél el?
Hogy szeretetét kimutassa, harmatcseppel itatta meg Zümikét egy rózsasziromból.
- Bocsáss meg nekem! Nem akartam semmi rosszat, csak szerettem volna én is nektárt gyűjteni! A ligetben a fáradtságtól elszenderedtem, és amikor felébredtem, már nem volt ott senki sem. Először megijedtem, de gondoltam, hogy most egyedül, szabadon szétnézhetek a világban.
Zümike mindent elmesélt édesanyjának, egészen a hazaérkezéséig.
- Már tudom, hogy helytelenül cselekedtem, és soha nem felejtem el a tölgy intelmeit. Ezután mindent szeretnék megbeszélni veled, kikérem a tanácsodat, és mindig szófogadó leszek.
- Jól van, gyermekem, megbocsátok, de ezentúl igyekezz szót fogadni! De már mindenki ébred. Ki kell jönnöd. Remélem, tudod a kötelességed.
- Igen, máris megyek! A többiektől is bocsánatot kérek.
Zümike kiröppent a tanácsterembe, ahol mindenki rá várt. Bocsánatot kért a kellemetlenségek miatt, amit okozott. Kérte, segítsenek neki, hogy ígéretéhez híven szófogadó tudjon maradni. A megbocsátás jeleként a többiek is megölelték. Ezt követően a Méhkirálynő bejelentette:
- Az elvégzett nektárgyűjtés és Zümike szerencsés visszatérése örömére a ligetben ünnepélyt rendezünk! Szívesen látunk mindenkit, aki a barátunk, aki segített a munkában, vagy Zümikének és másoknak az elmúlt időkben. De először takarítani kell, és feldíszíteni a ligetet, hogy minden szép legyen!

Zümike és a többiek örömmel láttak a bál megszervezéséhez. Be kellett osztaniuk az időt, hogy mindennel kész legyenek, és még este, a bálban is jól érezzék magukat. Gyorsan neki is láttak a munkának. Zümike meghívókat írt új barátainak, akiknek annyi mindent köszönhetett. Igyekezett, mert a futárok várták, hogy elvihessék a meghívókat!
- Gyertek, menjünk a virágokért! - javasolta egy lelkes dolgozó.
- Ne felejtsétek el, hogy a védett virágokat tilos leszedni! - figyelmeztette őket Zümike. Nagy lelkesedéssel, dalolva repültek szerteszét. Útközben, ha szép virágokat láttak, leszedték és szekérre rakták.
- Támadt egy ötletem! - zümmögött Zümike.
Csalódtam volna, ha nem így lenne. - dörmögte az orra alatt Zuboly, Zümike testvére. - Mit találtál ki megint?
- Szedjünk szamócát csemegézni az asztalra, és egy szép csokor virágot az édesanyánknak!
- Hát ez remek! Miért nem nekem jutott eszembe! Nos, akkor szedjünk gyorsan!

A szamóca- és virágszedés befejeztével elkezdték díszíteni a ligetet. Minden üres helyre került virág. A fákra fürtöket akasztottak, a szamócát meg kis tálakban az asztalra rakták. Megjelentek azok a dolgozók is, akik hozták a gyümölcsleveket, lépes mézet, süteményeket, amiket már elkészítettek a kaptárban. A lépes méz már nem fért az asztalra, úgy megpakolták mindenféle jóval. Végül felakasztották a környező fákra, s ott mindenki hozzáférhetett később a finom csemegéhez.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: Erzsimama
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 33
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · marisom


Page generated in 0.0686 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz