A szavak hiányában
Megfürdetem magam.
Egy mondat az álomban;
'Bolond ez az arany. '
'Bolondok aranya ez! '
- Felvilágosítasz.
Egyszer szól így a lemez,
S rögtön lehalkítasz.
Könyörögnék, mint egy eb,
Térdelnék előtted.
Miért nem érzéketlenebb,
Mint ördögi terved?
Megint csak úgy aggódom,
Védj anyám serényen!
Túl sok ez az izgalom,
Forduljon az érem!
Kitartó a kitartott,
Ha nincs miért küzdjön.
A tétlensége ártott,
Álljon most vagy üljön?
Ugrál, visít, bömböl ő,
Hallgatja az igét,
Arcán pír bújik elő,
Infarktusa kísért.
Belehalni kéne már,
De túl könnyű lenne...
Meg sem érkezett a nyár,
Ő már könnyet enne.
Vad őzet, ha megsebzel,
Sírsz-e még, te vadász?
Vagy tán száraz szemmel
Költözik beléd gyász?
Immár hallgatag vagyok.
Ha kell, én nem megyek.
És nem miattad fagyok,
A télben remegek.