Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Késtem

, 111 olvasás, Divima , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Már suhogott is a vessző
nem ismertem anyám arcára
a ráncokat kisimította a merev düh
iskolai hátitáskám mustársárga
könnyeket hullatott az árva
kopott hokedlin a mázas gáztűzhely
csillogó tisztasága mellett
feküdtem a sarokban bordó-kék
jeges kőlapok égették bőröm
soha nem fárad el gondoltam
de gyengültek a suhintások
szoros ujjaim apró résén lestem
kimerült anyámra túléltem... ismét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 11
Kereső robot: 25
Összes: 84
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Destiny
 · galamboki
 · Géptelen
 · GoldDrag
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Mysty Kata
 · P.Palffy_Julianna
 · Sheodon


Page generated in 0.2233 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz