Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Késtem

, 79 olvasás, Divima , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Már suhogott is a vessző
nem ismertem anyám arcára
a ráncokat kisimította a merev düh
iskolai hátitáskám mustársárga
könnyeket hullatott az árva
kopott hokedlin a mázas gáztűzhely
csillogó tisztasága mellett
feküdtem a sarokban bordó-kék
jeges kőlapok égették bőröm
soha nem fárad el gondoltam
de gyengültek a suhintások
szoros ujjaim apró résén lestem
kimerült anyámra túléltem... ismét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 4
Kereső robot: 49
Összes: 85
Jelenlévők:
 · aron
 · Kovács Tibor
 · qqcska
 · zitaolah


Page generated in 0.1389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz