Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Festék

, 52 olvasás, boszorka , 6 hozzászólás

Bánat

Ha te nem vagy, elpusztul
ez a nagy világ-színpad,
amíg bírom tartalak,
de karom gyenge, zsibbad,

Csak az én lelkemben élsz,
ha te eltűnsz nyomtalan,
atmoszférába oldva
lebegek majd hontalan,

Behúzom akkor létem
ablakának függönyét,
ami volt, már csak a múlt,
elmosódó vászonkép,

s míg az emlékezés
a semmi-síkján lebeg,
ülök állványom előtt,
és a tűnő festék csepeg.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 4
Kereső robot: 49
Összes: 85
Jelenlévők:
 · aron
 · Kovács Tibor
 · qqcska
 · zitaolah


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz