Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érkezésed hullámai

, 161 olvasás, Bánfai Zsolt , 9 hozzászólás

Szerelem

Jöttöd talán csak szívemet találta el:
célba remegve érő ékkő,
mennydörgő dárda
fényedbe zuhant oszlopaim
poroddá zúztak,
csarnokod vizében sorsommá válva
úsztam feléd, mint
boldog, kétéltű állat
ki megvetést, de megváltást sem e létben talál
ám álma még valóra válhat -
vagy szánalmas halál része, mi jő,
tudja, hisz minduntalan ez érzés
mely benne ég, lüktet és tör elő:
pusztíts ha kell hát, csak érezzelek
meddő áramlat tüdőmben
a lélegzet,
mi nélküled múlik el.
Áldásom vagy halálom talán,
de fagyott csontomban a dalom leszel.

Azóta tudom,
érkezésed vihar volt csak:
pusztában tomboló fényes orkán
útjában sejtjeimet tépő áramlat dúlt
íve éles volt és szép,
törékenyen egyszerű, s tiszta
lágy melódia úszott hullámaid
nyomán át a szobán, küszöbön,
aztán keresztül ajtón-ablakon, tájon
ittlétedet a lágy ölelkezés
fényben lengve itta,
és sajgó szívem azóta is
reménytelen
szerelemben
veri, zengi vissza.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 11
Kereső robot: 22
Összes: 81
Jelenlévők:
 · aron
 · Baráth Zoltán
 · CserAnna
 · Destiny
 · Divima
 · evinternet
 · Géptelen
 · Kavics
 · Magyar Anita
 · Nftti
 · piciedith


Page generated in 0.0629 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz