Tekints be hozzám,
Már oly' rég várlak...
Pór világomban
Hit a minden-kincs;
Glóriák sorban –
Itt nincs fény-bilincs.
S bármibe botlasz
Bátran vidd, kérlek:
Zord lélek ellen
Kasmír-szőtt szavak,
Ölelhetetlen
Társnak: szív-lakat...
Magány ellen is
Lesznek ékszerek:
Gondolatsor/s/ok
Könyv-gyöngybe fűzve,
S topáz medálok –
Verseken csüngve.
Na, most ne siess...
Ülj ide mellém!
Kerül még néhány
Emlékkép, kacat,
Álmunk – a hitvány,
Filmesnek maradt...
Csukott szemedben,
Mint élet-vásznon:
Úttalan léptek
Az "ad hoc"- napok,
S mégis célt értek
A pillanatok.
(Barátság. Hűség.
És őszinteség.)
Neked még bármi
Lehet katarzis,
Nem kell kivárni
A vég-szinopszist...
A fele/dé/st se
Hiába kérted...
- S hogy mily' rossz dolog,
Mi történt velünk?! –
Sötét éj-orkok
Vívtak ellenünk.
Tudat-kardokkal
Rontottak miránk...
Olyan képzettel,
Mint ég-szép lények;
És így vesztek el:
Eszmék, remények.
Csakhogy bíznunk kell!
Sorsban... Atyában...
Abban, hogy létünk
Nem körkörös harc.
S ha buggyan vérünk,
Az csak karma-sarc...
*
Idő-vándorként,
Te már elmehetsz –
Én itt maradok.
Új kő-percekkel,
Halomra rakott
Jövő-szemcsékkel...
(S az érzéstől, hogy
Többé nem kellek,
Csak élettelen
Múlt-szobor leszek...)
Megjegyzés: "pór"~ szegény
Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17 
Összes: 23
