Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Brumi

, 103 olvasás, boszorka , 5 hozzászólás

Bánat

gyerekként sátrat építettünk
régi lepedőkből
kopott konyhaasztalunk alatt
sosem volt izgalmasabb

de apa nem tűrte ha játszunk
mindig csak kiabált
a kedvenc macim hozzám vágta
éppen fejen talált

a mackót egy ládába tették
nyitogattam a fedelét
szegény Brumi sokáig feküdt
benne két-darabban

sosem varrta össze nekem
senki

apa gyakran vert akkoriban
hatalmas árnya állt fölöttem
talán gyűlölt örömtelen élete miatt

még látom anya mozdulat-szült
ijedt tekintetét hogy védjen

bús hat-év csüngött mint a rongy
rajtam

a nem várt emlék most ráncaimra
kisgyerekarcot rajzol
menekülni késztet újra
molyrágta félelem hajszol.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Syringa
 · Tollas


Page generated in 0.0469 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz