van a mélyben egy pillanat
talán úgy esik
ki onnan és belőlem
mint más ami sosem
változik
sztenderdizált görbe
dogma vagy paradigma
Isten sóhaja
vagy csak éjfény
mely hófelleg pereméről
csendszálon zuhan
talán űzött csillag
valami kitaszított
vérkönnyt húzó
én-szikra vagy csak
csendet szóró
csodaszerencse
de ha hallucináció
akkor szakadjon rá
a hó és
vele hitetlen éjek
ezüstvégű ege
inkább reménytelen
legyen a reggel
mint éjmélyig haldokló