Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kik maradtunk

, 84 olvasás, ardof , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Hátunk mögött percekké törpült évek,
Szembe velünk ismeretlen tükörképek
Merednek ránk, s ha félve kérdem: "Ki vagy? ",
A csend szememből nehéz cseppeket itat.

Sokat túlélt, büszke bérc,
Verte jeges eső, tépte makacs szél,
S bár éllé koptak rajta egykor puha ívek,
De itt van, csak kicsit keményebb szívvel.

Hányan voltak, kik csak jöttek,
S míg úgy gondolták elidőztek,
Ettek, ittak, jót mulattak,
De az üres asztalnál nem maradtak.

S mi, kik maradtunk annyi viharon át
A hajón, mit mások rég elhagytak már,
Tudjuk-e hogy honnan tartunk s hová?
Vagy csak sodródunk a hullámokkal tovább?

Zajos most a tenger s a vitorla szakadt,
Talán a kor köröttünk tovaszaladt,
S mi itt ragadtunk, s talán nem hiába
A törekvés, hogy ne merüljön homályba

A mi kardunknak ősi dicsősége,
Mit elődeink éneke emelt az égbe,
S most talán miénk az utolsó darab,
A nézőtér üres, senki sem maradt…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ardof
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 5
Kereső robot: 15
Összes: 57
Jelenlévők:
 · aron
 · Bara Anna
 · boszorka
 · Destiny
 · Tollas


Page generated in 0.0542 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz