Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Zümike - A barátság 3. rész

, 356 olvasás, Erzsimama , 2 hozzászólás

Gyerekeknek

Jókedvűen ébredt a természet ezen a szép, napsütéses reggelen. A harmatos fűben mindenféle bogarak, pillangók mozgatták meg kipihent tagjaikat, és a friss harmatban megmosakodtak.

A liliom is felébredt, és gyönyörködött a még mindig szendergő Zümikében. Sok méhet látott már, de ilyen szépet, kedveset egyet sem. Arra gondolt, hogy nagy öröm lenne összebarátkozni a kis méhikével, hiszen nem volt egy barátnője sem. A többi virág irigyelte szépségét, ezért csúfolták. Nem is sejtették, mennyi fájdalmat okoztak neki, nem látták, milyen jó szíve van. Így magányában mindig csak szomorkodott.
A liliom észrevette, hogy Zümike megmoccant, s kinyitotta a szemét. Szirmáról cseppent harmattal kínálta, amelyben megmosakodhatott.

Zümike körülnézett, s látta, hogy más, szebbnél-szebb virágok is csalogatják színpompás kelyheikkel, csábítják illatukkal. Mindegyiküknek bemutatkozott, elmondta, hogy ki ő, és honnan jött. Elfogyasztott náluk egy kis nektárt, és be is porozta őket.
- Szépek vagytok! - gyönyörködött bennük, majd visszaszállt a liliomhoz, aki szeretettel megkínálta egy különleges nektárral. Amikor Zümike belekóstolt, megérezte, hogy a liliom nem csupán nektárt adott. A szeretetét, egész önmagát adta vele. Zümike megértette, hogy vendéglátója a barátja szeretne lenni, így szíve megtelt boldogsággal. Illedelmesen megköszönte az előző napi segítséget, és a finom nektárt is. Elmondta, hogy ilyen szépséges liliommal még nem találkozott, és kitüntetésnek, ajándéknak tekintené, ha a barátnője lehetne.
- Óh, boldogan leszek a barátnőd, és őrizni fogom a szeretetedet a szívemben. Nem azért, mert hercegkisasszony vagy, hanem az igaz érzéseidért.
Baráti öleléssel pecsételték meg fogadalmukat, hogy mindig igaz barátok maradnak. Zümike megígérte, hogy máskor is meglátogatja majd.
A liliom búcsúzóul adott neki egy virágporral töltött tarisznyát, ha megéhezne útközben.
- Bármikor jössz, amíg tart a virágzásunk, nálam otthonra találsz. Szeretettel gondolj addig is rám!
- Mindent köszönök szépen! Meglásd, visszajövök nemsokára! - mondta Zümike, és felröppent. Közben eszébe jutottak az otthoniak, s bár ettől honvágya lett mégis továbbrepült, mert kíváncsisága még nagyobb volt.

Virágról virágra, bokorról bokorra szállt, így jutott el egy tisztásra, amely tele volt illatos szamócával. Leszállt és kóstolgatni kezdte a finom gyümölcsöket, amelyek nagyon ízlettek neki. Más apró bogarak és darazsak is ott lakmároztak. Egy darázs váratlanul rákiáltott:
- Mit keresel a mi szamócás rétünkön? Miért lopod a csemegénket?!
Ezt úgy mondta, mintha minden az övé lenne. Zümike megszeppenve így szólt:
- Kérlek, ne kiabálj! Nem akarok semmi rosszat! Úgy tudom, hogy az erdő és a rét mindenkié. Nem tettem ellened semmi rosszat! Nem kell azért veszekedni, mert megkóstoltam ezt az édes nedűt!

A darázs nem hagyta abba a perlekedést, így Zümike jobbnak látta odébbállni. Tudta, egyedül semmi esélye, hogy túléljen egy támadást. Váratlanul felröppent és elmenekült. A gonoszkodó darázs bele akart még szúrni a kis méhikébe, de nem sikerült, így dühösen nézett utána.
Zünike gyorsan menekült, így nagyon melege lett. Röptében látott egy nagy lapulevelet, és gondolta, megpihen rajta egy kicsit. De a napocska olyan melegen sütött, hogy inkább a levele alá bújt, az árnyékba. Ott mozgolódás támadt, megjelent a katicabogár és a szarvasbogár. A katica éppen meg akarta szólítani a méhikét, amikor nagy zajjal közeledni kezdett egy dongó. Zümike gyorsan a levél szára mögé bújt, mert felismerte a dongóban azt, aki előző nap el akarta rabolni. Majd újabb zümmögéssel odarepült egy lódarázs is.

- Zümm-zümm! De melegem van! - zümmögte a lódarázs.
- Nekünk is! - válaszolták a többiek, majd a dongó vette át a beszélgetés fonalát.
- Tudjátok, hogy mi történt az akácos ligetben? Eltűnt Zümike, a méh-hercegkisasszony, és most mindenki őt keresi, még a szomszédos kaptárakból is. Ha én találnám meg, bizony nem engedném haza, hanem elvinném magammal.

A szarvasbogár és a katica egymásra néztek, és ugyanarra gondoltak. Az elbújt méhike nem lehet más, csak az elveszett Zümike hercegkisasszony.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: Erzsimama
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 246
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1754 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz