Hajnalhasadáskor, az égen
derengett a szürke fény,
elsötétedett, s elereďt az eső,
lemosta a dús levelek nehéz
porát, zuhogott sokáig, majd
elállott, s a mély-zöldfenyő
kilehelt páráját az öreg tölgy
mind magába szívta, a friss
ágakat sok mosolygó levél,
féltve takargatta, s várta:
pihenjen a fáradt madár rajta.
Az idő múlott, hajnal sietett,
fény nem volt még, késett
a nap: ragyogással megbízta
az égen ragyogó csillágokat.