Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnalhasadáskor

, 213 olvasás, Tollas , 2 hozzászólás

Természet



Hajnalhasadáskor, az égen
derengett a szürke fény,
elsötétedett, s elereďt az eső,
lemosta a dús levelek nehéz
porát, zuhogott sokáig, majd
elállott, s a mély-zöldfenyő
kilehelt páráját az öreg tölgy
mind magába szívta, a friss
ágakat sok mosolygó levél,
féltve takargatta, s várta:
pihenjen a fáradt madár rajta.
Az idő múlott, hajnal sietett,
fény nem volt még, késett
a nap: ragyogással megbízta
az égen ragyogó csillágokat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 297
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 323
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2094 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz