Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Napló - Levél XII.

, 115 olvasás, P.Palffy_Julianna , 7 hozzászólás

Ezerszín

OBI-VAN Kellobi

Minden pillanatát élvezem a nagyiságnak. Ehhez hozzájárul az is, hogy naponta hallhatom, láthatom, ha másképpen nem, telefonon keresztül.

Még mindig a halandzsa nyelv a nyerő, és ezt még fokozandó, Őhercegsége hadar, mert mindent gyorsan szeretne elmondani. Persze vannak már igazi szavak, ANYA és APA, ami nem kis ellágyulást okoz mindkét szülőnél. (a nagyikat nem is kell megemlíteni, mert az természetes, hogy olvadnak mindentől)

Vannak már gyereknyelvi szavaink, elkeresztelt fúrógép, ami „foki” – lehet aszfalttörő, és sima házi is –, poporsz a porszívó, pigogó a pillangó, zümi a méhecske, ongya a hangya, és a csavarhúzó is kihámozható valamilyen formában. A család férfitagjai azzal „nyúzzák” a kicsit, hogy gyakorolja a kipufogódobot. Mondanom sem kell, hogy felér egy kiadós kabaréjelenettel.

A felújítás tart még náluk, és több mesterember is megfordul a ház tájékán. Nem tudom a példa-e, vagy valami ősi ösztön, netán a genetika miatt, de olyan természetességgel fogadja az idősebb, és fiatalabb szakikat, hogy száj nem marad mosoly nélkül. Megy előre, nyújtja a kezét, „dörmögi” a jóreggeltet, és lejattol mindenkivel. Házigazda. Aztán fogja a vízmértéket, a centit, mutatja a falon hol kell még „dódozni”, a mozdulatok, a szövegelés senkit nem hagy érzéketlenül. Közben folyékonyan dumál, mutogat, és mindent elmond ami addig történt. Mi értjük. A mesterek is. (ide kéne egy szmájli)

Őhercegségét nem játszótérre, játszóházba kell vinni, ha szórakoztatni akarják, hanem OBI-ba. A gépek teljesen lenyűgözik, és csak Apa pénztárcája – meg a szükség – akadálya annak, hogy az egész boltot felvásárolják. Mert pakol a picinyem. Nem, nem a legkisebb kézifúrót, hanem a még éppen elbírja nagy gépért kepeszkedik, és fogni akarja, miközben utánozza a hangját. Mindent meg kell mutatni, egy gyors bevásárlás is ötször annyi időbe kerül, mint amennyit szánnak rá. Eladók, rakodók, és a vásárlók sem tudnak úgy elmenni mellettük, hogy a legmorcosabb hangulatukat is maguk mögött hagyva, ne ezt a kis emberkét figyeljék, és mosolyogva folytassák, amit elkezdtek.
Őhercegsége pedig lubickol. Labdák, mütyürkék, játékok nem izgatják annyira, mint a valóság. Még a földre lerakható puzzle, számtani habszőnyegből is kiszedi a hatost (vagy kilencest), és abból azonnal „foki” lesz.

Az utcában mindenkivel barátkozik, nem tudunk úgy „elmotorozni” egy kert előtt, hogy az éppen kint kertészkedő bácsiknak, néniknek ne köszönjön oda. A régi háznál szinte senkivel nincs ismeretség – igaz, sokan dolgoznak reggeltől estig –, de itt pillanatok alatt „kedves szomszéd” lett, még a tizedik kerten túl is. Többször tíz percbe telik amíg hazaimádkozzuk, ám egy hasonló korú, bicajos kislány esetén, ez teljességgel kizárt. Nem tudom mi lesz később, de Őhercegsége jelenleg a lovagi rend szabályai szerint hazakísér, búcsúzkodik, köszön.
(Ilyenkor mindig az anyukám jut eszembe, aki a lábujja hegyéig leizzadt, hogy belőlem egy nyúlfarknyi köszönést kicsikarjon anno, és remegett előre az idegességtől, ha valaki rokonnéni, bácsi megpuszilt, mert azt módszeresen és azonnal, utálkozva letöröltem. Vajon örökölhető?)

Gyúrunk az óvodára. Nyílt nap, alig vártuk, hogyan fogadja a kicsi, mi lesz, ha tömeges gyerekbuliba kerül. Azt hiszem, elég annyit mondani, hogy a lányom legalább három kilométert futott a gyerek után az ovi kertjében. Mindent megnézett, minden érdekelte, a gyerekekkel, felnőttekkel a szokásos, barátságos énjét hozta. Volt játékkészítés, mászóka, hinta, műsor, zene. És voltak kis asztalok, kis székek, a kicsiknek kitett finomságok, kekszek, ropik, és üdítő. Őhercegsége otthonosan mozgott a megterített asztalok világában is, enni és inni kért. Nyúlt a kancsó és a pohár után, majd egyedül – némi anyai segítséggel – ki is szolgálta magát. Nem tetszett a limonádé, ezért belenézett a többi kancsóba is, majd anyára nézve, nagy kerek szemekkel megkérdezte: „Hol a kávé? ”
Igen. Sejtettük, hogy gond lesz (szmájli kellene), mert az otthoni, reggeli és ebéd után, külön szertartás a kávéfogyasztás (gyereknek Maci), és kíváncsian vártuk, hogy mi történik, ha majd oviba kerül. Kiderült.

Remélem, reméljük, az óvó néni kimondottan kávékedvelő lesz…

2018

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 25
Jelenlévők:
 · across
 · boszorka
 · hazugsagok
 · Öreg


Page generated in 0.0993 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz