Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Veszett kutya

, 73 olvasás, boszorka , 10 hozzászólás

Bánat

Fekete, veszett kutya a jövő,
magamra hagyott, örökre elment,
baljós a belélegzett levegő,
tudom sosem látom az egyetlent.

Ma visszájára fordul az idő,
egyedül hagyott, örökre elment,
kertemben túlvilági virág nő,
átjárót nyit a hinta odalent.

Magamba zárkózva csak fekszem itt,
árván itt hagyott, örökre elment,
nem segít rajtam a töretlen hit,
hogy egyszer újra látjuk a tengert.

Messzire repülök innen halkan,
társtalan vagyok, örökre elment,
lehunyt szememen túl más nincs,
csak talpam alatt csikorduló kavics.

Hajamba bújó üde szellő sincs,
ott baljósan borong a messzeség,
félelmetes, számomra mégis kincs,
felhőfátyoltól szürke fenn az ég.

A vihar szélvész kezével csak int,
öreg fákat derekánál hajlít,
valamiért már megint haragszik,
az eső új arcomon patakzik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 1
Kereső robot: 46
Összes: 82
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.062 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz