Navigáció


RSS: összes ·




Vers: abortusz

, 94 olvasás, marisom , 15 hozzászólás

Bánat

a gyerekek úgy vannak
mint a
lencsefőzelék

most nincs bele mustár
körömmel kaparom a földet
vesszek belőlem
szél hordjon szét

utálom a rohadt napfelkeltés izét
véres színjátékot
kurva tavaszt
még meghalni se hagy

szemben
magammal
sűrűn hallgatok el

semmit akarok
nem akarok
ott a szivárvány
elérhetném

mellemen varjak ülnek
mondom
menjenek el
talán egyszer megértem

eladhatom az életet
akár a nyárnak
nyárfapihék
hópelyhek
vagyis mindegy

félek nélkülem létben
térben lenni
védeni
seperni hazudni fájni

abortuszom közben azt mondja a hentes
na kislány, még egy ilyen, magának annyi
húzgálja gyerekkel együtt beleimet kifelé
tutira meglop, beleloccsantja a vödörbe
a kisbaba mellé csusszan, végül is karjára
fűzi beleimet, elsétál vele, mint egy buzi
a retiküllel, én meg ordítva sírok utána
de a műtőssegéd azt mondja, fogjam be
a pofámat, ha nem akarom, hogy a többi
belső szervemet is kivegyék

így aztán
magam varrom be számat

nem engedem
hogy érzéstelenítsenek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 1
Kereső robot: 46
Összes: 79
Jelenlévők:
 · Kovács Tibor


Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz