Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ajándék

, 35 olvasás, Fatyol , 4 hozzászólás

Karácsony

Felakasztottam magam
a karácsonyfára.
Csillogtam egy keveset,
körbeforogtam,
ahogy körbeforogtatok,
majd lassan billegtem,
ahogy a templomóra ütött:
bim-bam, bim-bam,
egy szikra a padlóra lökött.
Ott szépen becsomagolva,
masnival magamon,
ahogy bontogattok,
csak hagyom:
csirr-csörr szakadok
mohó kezek alatt,
az ajándék én vagyok.
Beiglibe tekeredve
kínálgatom magam;
Ledaráltan, rezignáltan;
Édesen mákvirággá omlok,
s szátok sarkában,
mint odaragadt morzsa
cinkosan mosolygok.

Éjjel a vánkosodra bújva
álmod leszek,
süvítő északi szél,
karácsonyéji neszek,
lépések a ropogó hó felett,
s füst, mely elillan,
miután lángja téged
felmelengetett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 2
Kereső robot: 55
Összes: 88
Jelenlévők:
 · bladeattila
 · boszorka


Page generated in 0.0648 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz