Felakasztottam magam
a karácsonyfára.
Csillogtam egy keveset,
körbeforogtam,
ahogy körbeforogtatok,
majd lassan billegtem,
ahogy a templomóra ütött:
bim-bam, bim-bam,
egy szikra a padlóra lökött.
Ott szépen becsomagolva,
masnival magamon,
ahogy bontogattok,
csak hagyom:
csirr-csörr szakadok
mohó kezek alatt,
az ajándék én vagyok.
Beiglibe tekeredve
kínálgatom magam;
Ledaráltan, rezignáltan;
Édesen mákvirággá omlok,
s szátok sarkában,
mint odaragadt morzsa
cinkosan mosolygok.
Éjjel a vánkosodra bújva
álmod leszek,
süvítő északi szél,
karácsonyéji neszek,
lépések a ropogó hó felett,
s füst, mely elillan,
miután lángja téged
felmelengetett.