Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Zümike - A kis szökevény 2. rész

, 109 olvasás, Erzsimama , 2 hozzászólás

Gyerekeknek

- Zümm-zümm! Milyen jó így repkedni! Mindent látni, ami történik a réteken, erdőben!
Leszállt a szebbnél szebb virágokra, kóstolgatta nektárjukat, beszippantotta bódító illatukat.
Egyszer csak nagy zümmögést hallott. Ijedten látta, hogy egy óriási dongó közeledik felé.

- Dzümm-dzümm-dzümm! Ki vagy te, szép kis méhike? Honnan jöttél? Tudod mit? Elviszlek magammal, és ha megnősz, elveszlek feleségül! - dzümmögte a dongó.
Ám Zümike nem ijedt meg:
- Először is, fel kell fedeznem a világot! Majd tanulok, és tudós leszek. Utána jöhetnek a kérők, de csak akkor, ha nekem úgy tetszik!
A dongó mérgesen válaszolt:
- Azt hiszed, törődöm azzal, hogy te mit akarsz? Már viszlek is!

El akarta kapni Zümikét, de ő gyorsan felröppent. Ezzel megkezdődött a hajsza. Lélekszakadva menekült a kis méh, közben kereste, hová bújhatna el a dongó elől. Ahogy a rét felett szállt, észrevett egy gyönyörű liliomot, aki, látva a hajszát, kinyitotta a szirmait, hogy a kis méh beleröppenhessen. Bele is röpült, majd a liliom gyorsan becsukta a kelyhét így a dongó orral a bezárt szirmoknak ütközött.

- Még találkozunk! Dzümm-dzümm! - kiabálta a dongó.
A veszély elmúltával a liliom újra kinyitotta szépséges kelyhét, és így szólt Zümikéhez:
- Kóstold meg a nektáromat, és ha akarsz, maradj itt nálam. Holnap is hazaindulhatsz! Már sötétedik, könnyen eltévednél az erdőben.
Zümike belátta, hogy valóban nem tudna hazarepülni, igaza van a szépséges liliomnak. Kóstolgatott a nektárból, majd a fáradtságtól és az erős illattól álomba merült. A liliom bezárta szirmait, és maga is elszunnyadt.

Miközben Zümike hercegkisasszony egyre távolabb került az otthonától, a kaptárban nagy riadalom támadt.
Amikor délben hazatértek a dolgozó méhek, a nagy sürgés-forgásban nem figyelték, hogy Zümike is velük van-e. Csak miután elraktak minden virágport és nektár, vették észre, hogy nincs otthon.
Őröket küldtek a kaptárból mindenfelé. Hangosan hívogatták, kérdezgették a bogarakat, meg a repkedő vadméheket, de senki sem látta. Hogyan is láthatták volna, hiszen éppen akkor üldözte a dongó valahol messze, a fák között!

Szegény Méhkirálynő kétségbeesve kérdezte:
- Mi lehet Zümikével? Talán eltévedt? Vagy eltörött a szárnya, s most sebesülten, védtelenül fekszik valahol? Hogy történhetett ilyesmi?

Közben besötétedett, nem tudták tovább keresni. A Méhkirálynő mindenkit aludni küldött, és maga is elvonult, hogy lepihenjen. Persze nem jött álom a szemére. Nagyon nyugtalan volt, s folyton csak kis leányára, Zümikére gondolt.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: Erzsimama
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 5
Kereső robot: 22
Összes: 37
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Destiny
 · Ravain


Page generated in 0.0455 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz