Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szökött idő

, 102 olvasás, boszorka , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Hajamba hófehér hálót sző az idő,
már kérő tekintetek sem követnek,
a nihil borul rám, híg sárba dermedő,
fojtó-fűz a test, szabadon nem enged.

A gondolat száradó kút, mégis egyre
ártatlan éjeken áhítom a csodát,
patyolat vágyában fürdik remegve,
követem éveim elszökött nyomát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 46

Page generated in 0.0561 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz