Tegnap véletlenül elhagytam az Időt.
Az Oktogonnál ejtettem ki.
Most ott áll, ásít némán,
Csókjai képeslapok.
Velem, s veled is megcsal.
A villamosból intek neki.
Kacérkodnak vele szürke hangulatok,
Gyűrött fényképek, rozsdás karcolatok.
Lassan kereket old bennem apám.
A percek az új esztendők.
Csak álmosan táncol a Broadway-en
Eltűnt, szétfolyt társulatban.
Ha újat vehetnék belőle,
Szállást adnék neki gyermekkoromban.
S helyreállna a világ rendje!
2018. november vége