Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Eső

, 37 olvasás, Tollas , 3 hozzászólás

Természet

Állok a zuhogó záporban,
várom, hogy lemossa
emlékeim szürke porát,
mert az útnak pora van,
és a pornak útja van.
Figyelem, hogy áll össze
ezüstcseppekből az eső,
kutatom az örök titkait
a természet életének.
Születnek a gondolatok,
s ahogy a színes virágokból,
úgy kötök csokrot az eső
szálaiból, amelyekkel
indulok, de visszatérni
nem fogok, csak amikor
fény derül a természet
titkaira; mint testet a vér,
úgy áraszt el a gondolat,
és a tudásunk napról
napra gazdagabb.
Az eső nem marad el,
földünk folyton virágzik,
az életnek leszek híve,
és csak felé fordulok,
egyebekről lemondok,
de amikor szükség lesz
rám, szívesen megázok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 37
Regisztrált: 2
Kereső robot: 50
Összes: 89
Jelenlévők:
 · Divima
 · PiaNista


Page generated in 0.0406 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz