Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önarckép

, 128 olvasás, Bánfai Zsolt , 3 hozzászólás

Sors

lepergett napjaim hegycsúcsán ülök
eldobbant szívhangok a zsebemben
tükrökből lóg le az arcom
vérszegény szilánkok zörögnek szememben

van úgy, hogy az ember számadást készít
- fényképek hűlt helye elsárgult keretben -
szívembe gyűrött cetlimen is csak
vérszegény betűk bámulnak meredten

terhes, pedig meddő a kor, melyben élünk
lélekhúrokba szőtt paradoxon -
dalomon mégis nemzedékek sora érik
s példát rongyaimban nekem kell mutatnom

...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 30
Jelenlévők:
 · alfabata
 · galamboki
 · GoldDrag
 · gszabo
 · PiaNista
 · Zakeus


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz