Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pánik

, 38 olvasás, Hanna , 4 hozzászólás

Segélykiáltás

Én nem akarok! Nem akarok eltűnni,
Olvadni, szétesni, maradni, fakulni,
Téglafalba épülni úgy, ahogy a többi.
Engedjetek innen! Több akarok lenni!

Düh! Lekaparom a húst a csontról.
Engedj! Akarok inni a borból,
Hogy érezzek a nyelvemmel. Mámor.
Hogy legyek erős forgószél, bátor.

Fáj. Rágom a csontot, nem nyelek, köpök.
Vesztegetett élet, kárba veszett körök,
Napok, évek, ráncok, székek, kőpadló.
Sivár, puszta, lassú, lusta, haldokló.

Nem kell! Vidd az álmod, ahova akarod.
Addig ásd a lelked, míg ki nem kaparod,
Hogy betedd egy üvegbe dísznek a polcra.
Kelj fel fél hétkor, hogy odaérj majd nyolcra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: Hanna
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 1
Kereső robot: 52
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Zsémbes


Page generated in 0.0455 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz