Navigáció


RSS: összes ·




Egyperces: Dugóban

, 42 olvasás, Fatyol , 4 hozzászólás

Pillanatkép

Már tíz perce is elmúlt, hogy a forgalom semmit sem haladt előtte. Fülledt, nyári éjszaka volt. Az utcát elözönlötték a szórakozóhelyekről kiáramló emberek, részegek, és drogosok csetlettek-botlottak az úttesten a veszteglő autók között. Idegesen dobolt a kormányon az ujjaival, halántékán kidagadtak az erek a melegtől. – Mi van? Mi lesz már? Meddig állunk még itt? - nézett körül egyre idegesebben. Bekapcsolta az autóban a rádiót, és egy régi kedvence szólalt meg, a The Temptations: Papa was a rolling stone. Körbenézett. A pár centire mellette álló autóban a férfi kedélyesen túrta az orrát, női utasa éppen egy füves cigit tekert. A másik oldali sávban fiatalok püfölték egymást... Hatalmas limuzin akart befordulni a kis utcába. Fehéren fénylett, fekete ablakai titkokat rejtettek. Mellette a sarkon, alvó kolduson lépkedtek át az emberek. A virágáruslány már ingyen osztogatta a rózsákat, egy fiatal fiú az autók tetején szaladt át a túloldalra. Utcalányok kóvályogtak a tömeg között üzletet remélve. Fiatalok voltak, és teljesen belőve. Valaki megkopogtatta az ablakot pénzt kéregetve. Csak intett a koldusnak az autóból, hogy ne reménykedjen, majd az csalódottan odébbállt. Egyre jobban unta már a várakozást. Az előtte álló autókon át nem lehetett kivenni, hogy milyen hosszú a kocsisor. – Csapdában vagyok – gondolta. – Se előre, se hátra. Egyre fullasztóbb lett a levegő, egész teste izzadságban fürdött, haja csapzottan ragadt hátul a tarkójára. A rádióban felcsendült a következő szám. Take me to the river. Teljesen felhangosította, és lehúzta az ablakot. Mellette elhaladó fiatalok meghallották a zenét, táncolni kezdtek, és bemosolyogtak az ablakon. Halványan visszamosolygott – fiatalok –, elővette a cigarettásdobozt és kihúzott egy szálat. Ajkai közé helyezte, és abban a pillanatban benyúlt egy kéz az ablakon, egy meggyújtott öngyújtóval. – Nekem van gyújtóm, de nincs cigim. Adnál egyet? – nagy széles mosoly követte a lángot, a tulajdonosa lila rasztahajával koronázva. A meglepetéstől felháborodni sem tudott, bátortalanul pislogott vissza, és odaadott egy szálat a kéregetőnek. Az ugyanolyan széles mosollyal megköszönte, és átadta a mellette kocsinak támaszkodva álló kis szőke lánynak, majd felkapta a lányt, mint egy pillét, és a karjaiban vitte tovább. Az szeretettel beletúrt a lila rasztásított hajba, átkarolta lovagját, és megcsókolta. Csak állt a fiú az autók között, kezében tartva az apró lányt, és csókolóztak megfeledkezve mindenről, és mindenkiről, aztán egy perc múlva haladtak tovább. Ahogy egyre távolabb értek, akkor látszódott, hogy a lánynak hiányzik az egyik lába.
És a rádió elkezdte játszani a Shade of the pale-t. A forgalom megindult, lassan haladva a sétáló tömeg mellett. A lila rasztahajú fiú nyakában az apró szőke lány kezével mosolyogva lépkedett a tömegben, mintha a világ legnagyobb kincset vinné. A visszapillantó tükörben hosszasan követte őket a szemével, és tudta, hogy a fiú valóban a világ legnagyobb kincsét birtokolja. Szerelmes.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Egyperces
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 2
Kereső robot: 57
Összes: 100
Jelenlévők:
 · Divima
 · Zsémbes


Page generated in 0.0689 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz