Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Esőben

, 56 olvasás, boszorka , 13 hozzászólás

Magány

      Az eső csendben
      szemerkél,
      vízpermet hull
      kibomló hajamra,
      tócsába gyűlik
      a rosszkedv,
      majd felszáradva
      végleg elillan.
      A villamos mintha
      a semmibe futna
      a messzi távolban,
      ázott veréb gubbaszt
      csupasz ágon kábultan,
      néha felborzolja tollait,
      toronyóra a téren
      fél ötöt mutat,
      vizes aszfalt tükrözi
      valótlan arcom árnyait,
      egy sosem volt világ
      torz figuráját,
      aztán visszazökken
      a valóság,
      ahogy befordulok
      az utcasarkon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 3
Kereső robot: 58
Összes: 100
Jelenlévők:
 · Divima
 · PiaNista
 · Zsémbes


Page generated in 0.0863 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz