Szél zizzent levelet
búcsúsuttogással.
A nyár emléke már
nagyon messze szárnyal.
Kézen fogva suhan
alkony a ködökkel.
Duruzsol a kályhám.
Felesel a csönddel.
Pohár alján álom.
Összegyűlt a cseppje.
Mákonyával boldogságot
illesztett szívemre.
Felhörpintem végül.
Az éj a barátom.
Fölém feszült sötétkékjén
szemeidet látom.
Szendereg a sötét
szobám négy sarkába'.
Kint a hajnal sálat csavar
kopasz fák nyakára.
Fény első sóhaját
mégis mindig várom:
hátha nincsed csak káprázat
- egy buta rémálom.