Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Én tovább kereslek

, 67 olvasás, boszorka , 10 hozzászólás

Elmélkedés

hóolvadástól egész
a nagy viharokig kereslek
hídkorlátra faragtam
a szavakat bocsáss meg

diófa levele búsan rezeg
a fa is megérti bánatod
kéklő könnyem
megállíthatatlan pereg

létem kapuján már csak
tiszta szívű ember léphet be
fehér szirom miattad sír tüskét
a langyos földön heverve

levendulám lugasában vagyok
a virág saját árnyékának foglya
múló szépségéről csacsog

kertemben rólad készült szobor
egyik felét igaz mester
a másikat eső és szél faragta
a kőarcban felfedezlek

hegyoldalon a vöröslő
napkorong fáradtan kúszik
fuvola hangja kíséri
a gyöngy-fehér hajnalt
fodrozó tenger tükrének ígéri

bús öregember ki régi idők
bárdjára emlékeztet
a fogadóban halkan énekel
ajkán a dal édes
az óceánról köd száll fel
és a növekvő félhomályban
egy narancsszín felhő
a láthatáron elvegyül a vízzel

Én tovább kereslek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Thalassa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 2
Kereső robot: 60
Összes: 93
Jelenlévők:
 · bladeattila
 · boszorka


Page generated in 0.0446 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz