Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fiatal maradok

, 103 olvasás, Tollas , 4 hozzászólás

Évforduló

Betegséggel kezdődött,
édes csókkal végződött.
Csillagokat számoltunk,
édes volt minden csókunk.
Ez így csak félig igaz,
de volt számomra vigasz!
Jött egy édes menyecske:
szerelmes lettem bele.
Aztán jött a betegség,
s abból volt éppen elég!
Sokat voltam kórházban,
vagy kezelésre jártam.
Volt nagyon sok rossz napom,
s veszélyes gondolatom!
De én megküzdöttem vele,
hiába volt nagy ereje.
Hullattam a könnyeimet:
miért lettem olyan beteg?
Elsirattam saját magam,
de meghalni nem akartam!
Olyan sok volt már a könnyem:
benne meg is fürödhettem,
s szép tisztára mostak engem.
Bejutottam egy kórházba,
s több lett az asszonyom gondja.
Rajta kívül nem volt senkim,
elhagytak a szerelmeim!
Fiatalon volt nagyon sok,
és most is szerelmes vagyok:
az asszonyomra gondolok!
aki szép, akár a rózsa,
nem vágyakozom már másra:
elég nekem az asszonyka,
kinek édes minden csókja!
Legyőztem a betegségem,
s van egy gondos feleségem,
ő az, aki vigyáz reám,
semmivel meg nem bántanám!
Megvénülni nem akarok,
ha fiatal maradhatok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Évforduló
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 38
Jelenlévők:
 · galamboki
 · GoldDrag
 · PiaNista
 · Szati


Page generated in 0.0477 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz