Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sose lesz

, 110 olvasás, boszorka , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nézem a filmet, darabos emlékeim,
színes diák záporoznak a hold alatt,
jégeső veri a nem létező arcokat,
tenyerem gödrében az évek múlnak.

Sebes suhanás, a sose-lesz jövő felé,
a széltől görbe háttal rohanok,
s míg kusza gyökér villanó perceket rejt,
árnyék-ábránd feled korhadó álmokat.

Az otthon nekem az aszfaltjárda,
százéves romos bérház falán stukkó.
Poros játszótéren mérleghinta,
üresen mered a csupasz tűzfalra.

Kőszegélyű homokozóban hagyott,
törött kis lapát a gesztenyefák alatt,
nagyanyám robusztus ruhásszekrénye,
játékból gyertyát gyújtottunk benne.

A szélnek feszülve egyre csak rohanok,
nekifeszülve, görbe háttal a szélnek,
ábrándos-árnyék szemmel a sose lesz jövő felé.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 37
Jelenlévők:
 · marisom
 · PiaNista


Page generated in 0.0812 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz