Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Latipha Latip

, 285 olvasás, Werewolf , 8 hozzászólás

Szerelem

Gyönyörű, rejtőző, kéjes artisztikum,
Szempár, mely örökre ott maradt,
Léptek, hangok, sötét misztikum,
Már csak levelek a fák alatt.

Katlanokon kúszó, véres őszi színek,
Folynak alá múló dallamok,
Sárból emel szobrot a szívnek,
Sebei mind láthatatlanok.

Ösvény falán a hegek sosem záródnak végleg,
Vérezzen, fájjon, én várlak téged.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Werewolf
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 82
Jelenlévők:
 · Aevie
 · CthulhuCult
 · czila


Page generated in 0.0679 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz