Navigáció


RSS: összes ·




Vers: …felé

, 50 olvasás, Szucsj , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Részeim szétszóródásra vágynak;
meguntak engem, és az egészet.
Verőeremből szökőkút fakad,
szívemre rászakad az enyészet.

Hívnak, elbódítanak fullasztó,
gyilkos illattal a liliomok;
lágy szavakkal senki sem marasztal,
nem kiáltják rám, hogy itthon vagyok.

Egy hatalmas, éles penge élén
egyensúlyozok létem peremén;
mélységek és magasságok között,
a bukott angyal hordoz tenyerén.

Arcomra arany sebként ég a Nap,
majd orvul feláldoz az éjszaka.
Kiűzetve i d ő b ő l és t é r b ő l,
már nem kell félnem az örökléttől.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Mandi


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 8
Kereső robot: 40
Összes: 87
Jelenlévők:
 · gszabo
 · leka
 · marisom
 · Pimpesz
 · quentin
 · Securus
 · SunVice
 · Szucsj


Page generated in 0.0687 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz