Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Illan a pillanat

, 65 olvasás, Kankalin , 6 hozzászólás

Pillanatkép

Hiába bűvöl a sószagú tenger,
várhat az óceán, kősivatag.
Csábít a bércek szüntelen orma,
szirtek közt megbúvó titkos patak.

Óhajt az Öreg Tölgy dús koronája,
a kéjes sóhajú tölgyfalevél,
parányi fűszál - ezer kis emlék -,
titkokat sejtet az Ős-meredély.

Kankalin illata vágyakat ébreszt,
galagonya táncol domboldalon,
gomba kukucskál az erdők mélyén,
gyöngyvirág mámora rőt avaron.

Ciripel a cincér, rezzen a bükkös,
megigéznek a sziréni dalok,
duruzsol a forrás, friss zenéjét
hallom a pusztán és dúdolgatok.

Egy őzike villan, szökken a teste,
reccsen az ág, vele pattan a gally...
ám utolér a halkszavú este
- lehunyom pillám -, a leple takar.

Illan a pillanat éji varázzsal,
az álomkép vele tovasuhan.
Tűnik az ábránd. Mit hoz az élet?
Látom a tükröt és benne magam.




Megjegyzés: Eplény a Világ Közepe

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 43
Regisztrált: 9
Kereső robot: 50
Összes: 102
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Damien
 · Kankalin
 · PiaNista
 · SunVice
 · Sutyi
 · Szucsj
 · Theodor


Page generated in 0.0527 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz