Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyötrelem

, 82 olvasás, ardof , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Kínzó érzés, mint mikor szomjazik az ember,
S szája összeragad a keserű, sűrű nyáltól,
Vízzel teli poharak körötte, de aljukon méreg,
Egy korty választja el csupán a haláltól...

Ellenállni, mikor majd szétveti az ösztön,
Hogy elvegye, mire teste minden sejtje vágyik,
De tudja, érzi, ha enged a kísértésnek,
Talán életében utószor hibázik.

Várni, mily gyötrelmes ilyenkor várni,
Az életet jelentő, áldott esőre,
Cserepes ajkainkat az ég felé kitárni,
Víz hulljon be rajta vagy a lélek szálljon ki belőle...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: ardof
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 3
Kereső robot: 52
Összes: 85
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.2191 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz