Navigáció


RSS: összes ·




Vers: rögzített pillanat

, 64 olvasás, marisom , 14 hozzászólás

Misztikum

asszony ül az ágyon
fáradt szemén szemüveg
szakácskötényéről a csíkok
mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok
pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat
minden erejével erre az
egyre figyel
feltámad a szél
csilingelnek a vitorlások
látja őket hogyan
távolodnak el
azokkal a fehér vásznakkal
mindegyik fedélzetén
egy-egy Dali festi meg a
a pirkadást
egy asszony munkába megy
nem ér rá arra
hogy boldogtalan legyen

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: ÉvIda


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 9
Kereső robot: 51
Összes: 106
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · aron
 · BFanni
 · boszorka
 · Damien
 · Kankalin
 · SunVice
 · Szucsj
 · Theodor


Page generated in 0.0501 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz