Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Azt az utcát

, 69 olvasás, jegenye , 10 hozzászólás

Bánat

Azt az utcát bontják előttem mindig
Mit folyton vágyom végigjárni
De sohasem sikerül.

A felmart aszfalt éppen
Akkor kerül a teherautó platójára
Amikor reá feküdnék.

Én megszagolnám
Az aknaszem mellett
Felgyülemlett sóhajokat és kiáltásokat.

Az útépítő munkások
Nem szeretik
Az ilyen alakokat.

Megveszik a reggeli betevő
És kitevő falatjaikat
Aztán tettetett tagjaikkal
Végigvánszorogják a napot.

Még egy ebéd belefér.
Az aknaszem ott viríthat
Napokig kiemelkedve
A besüllyedt munkarendből.

Ki tehet róla?
Nem a gyalog-akna munkás.
Ők éppen nem
Mint mindig a rendszer hibás

Azt a csendet bontják az utcán
Amikor a földet aknázzák
Amit az aknaszemek kihánynak a földből
Mint kamasz arcom a gennyes szeplőit.

Annak gyógyírja anyám simogatása lett volna
De nem engedtem őt magamhoz
Inkább dagadjon a szeplő a sáros mocskos
Szerteszét taposott aszfalton...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: jegenye
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 10
Kereső robot: 47
Összes: 95
Jelenlévők:
 · aron
 · BFanni
 · Damien
 · efmint
 · Hanna
 · leka
 · marisom
 · PiaNista
 · sotarto
 · Sutyi


Page generated in 0.0706 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz