Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aztán hanyatt dől

, 62 olvasás, northman , 10 hozzászólás

Abszurd

Szürke arcú felhőket cipel
a hegyekről az őszi szél
megbotlik egy csatornafedélben
aztán a város szélén megáll a hold
vizespohárból isszák a bárban
az átállított időt ráncos arcú részegek
éjszakai tehervonat tapossa meg az álmokat.

Végleg befellegzett a nyárnak
üzekedés közben kitépett haja
a földön rothad most őszi avar
valami szerelemmágus
nyalja meg kívülről az esőtől horzsolt ablakokat
szív mélyi kotorékba vonul vissza
hálózsákján kívül mustárfoltok belül tavaszmáz.

Hajnalig tartó napfoltkeringők verik fel
a padlásokban rejtőző kepeceket
kinyílik néhány titkos ajtó
aztán hanyatt dől szemüregeikben a rémület
ez itt akár egy Stephen King refrén
szóval egy forró kávé a fotelba dőlve és jól leszek
még szorít kicsit még zihál bennem aztán elengedem.

2018. október 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 43
Regisztrált: 10
Kereső robot: 52
Összes: 105
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · Damien
 · Kankalin
 · PiaNista
 · SunVice
 · Sutyi
 · Szucsj
 · Theodor


Page generated in 0.0791 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz