Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: A diófának támaszkodva

, 70 olvasás, jegenye , 12 hozzászólás

Bánat

A diófának támaszkodva, fekve olvastam el legalább kétszer az Egri Csillagokat. Zsíros kenyér volt a társam, ha éheztem. Az mindig megvolt. A diófa erősen délre dőlt. Én tíz éves voltam, a hetvenes évek végén természetesen. A zsírfoltok ma is megtalálhatóak a mű akkori, egykötetes kiadásában. Azt nyűttem én akkor. Nem tudtam, hogy mit olvasok. Egy szép kalandregénynek tűnt.
A diófát kivágtuk. Apám elővette fényesnyelű nagy fejszéjét, és a kezembe adva azt mondta: a fát úgy a legegyszerűbb kivágni, ha minden gyökerét elvágod. Azt a fát vágtam undorodva, aminek a tövében oly sokszor feküdtem. Apám szava parancs volt. Először egy méterre kellet vágni a gyökereket, aztán a fa tövében. Így haladtunk egyre lejjebb.
A fa kidőlt. Vele együtt az én életem is gyökerestül megváltozott, amikor láttam, hogy a diófák hogy végzik.
Azóta nem hiszek senkinek... csak a diófáknak.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Ez+az
· Írta: jegenye
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 8
Kereső robot: 38
Összes: 88
Jelenlévők:
 · aron
 · BFanni
 · Damien
 · Hanna
 · leka
 · marisom
 · PiaNista
 · SunVice


Page generated in 0.0904 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz