Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Távolság

, 115 olvasás, Bánfai Zsolt , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Messzebb én sem vagyok tőlem
mint te, vagy bárki más:
kongó univerzumokban
míg léptünk koppan,
a távolság sem más, csak
szívekbe mártott megalkuvás -
bennem hordod színvilágod
rajtam átszűrt mását,
fénylő hajnalokon néha még
átlépem az egek kék határát;
a távolságot, mely köztünk mint
rég kihunyt csillag fénye jár
hisz nincs más egyebem,
csak kincsem, mi rám maradt:
hit, alázat és érző remény
de te látod rajtam vasaimat,
e roppant gyöngyökből fűzött
kéklő égi láncokat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 8
Kereső robot: 18
Összes: 36
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Destiny
 · marisom
 · Nikolett
 · Ravain
 · Syringa
 · Wasicu


Page generated in 0.0769 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz