Navigáció


RSS: összes ·




Vers: aroma

, 44 olvasás, Gál András Andor , 3 hozzászólás

Abszurd

Láthatatlanul merengve
parfüm, álom illatú köd,
kényszerítve levegője
áthat elfolyó betűkön.

Mennyi bánat összetéve
belsejébe, bűntudattal
tiszta célt kovácsol éle.
Elterülve mozdulatlan

forradásokat becsülni,
vágyakozva visszagondol,
párolog föl, így leküzdi.
Kölni kéne, csönd, mi gondos.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 5
Kereső robot: 48
Összes: 101
Jelenlévők:
 · aron
 · bArthAKata
 · Hanna
 · marisom
 · SunVice


Page generated in 0.046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz