Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: szél kavar

, 63 olvasás, Tóth János Janus , 5 hozzászólás

Gondolat

szél kavar avartengeren
fuldokló zöld sápadt sárgán
akácot kóstol tenyerem
véres tövis ül a párnán

sajgó erdőn fát amputál
a didergő mély szegénység
kökény közt az Isten bujkál
fanyar ízű kék reménység

napfény zuhan pocsolyába
melynek szélén fagy foga rág
s míg a bíbort szem csodálja
megdermed az egész világ

léptek törnek deres füvön
felröppenő riadt csendek
menekülnek külön-külön
míg az esti égbe vesznek

árnyék áll be katonának
fenyő csúcsa hegyes szurony
míg az urak szundikálnak
végzet bújik az udvaron

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Tóth János Janus
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 9
Kereső robot: 47
Összes: 95
Jelenlévők:
 · aron
 · BFanni
 · Damien
 · Hanna
 · leka
 · marisom
 · PiaNista
 · sotarto
 · SunVice


Page generated in 0.0765 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz