Navigáció


RSS: összes ·




Vers: hatvan

, 115 olvasás, ÉvIda , 19 hozzászólás

Álom


      Összegömbölyödöm az ágyban,
      mint mikor már szűk volt a hely
      – puha, meleg, anyaóceán –,
      valami kényszerített, tolt,
      vagy magam bújtam kíváncsian a világra?
      Ott volt nekem a legjobb talán…
      Álmomban sokszor a hajad még fekete,
      bár egy éjjel már ősz pihéket
      simítottam füled mögé a nyakadon.
      Reggel majd lassan nyújtózkodom,
      kibújok mellőled az urnából, anyám.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: ÉvIda
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 7
Kereső robot: 44
Összes: 89
Jelenlévők:
 · gszabo
 · leka
 · Pimpesz
 · quentin
 · Securus
 · SunVice
 · Szucsj


Page generated in 0.0673 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz