Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Medve

, 114 olvasás, Moncsika , 2 hozzászólás

Természet



Mendegél, mendegél a medve,
barátot keresve,
van is erre reménye,
hogy majd talál estére.

Olyan magányos szegényke,
azt sem tudja merre van előre,
csak arra gondol, ne ütközzön a kőbe,
inkább egy aranyos, muzsikáló szöcskébe.

Eljött a félhomályos este,
a szívét csalódás érte,
még a légy sem zümmög a fülébe,
legyint egyet, majd reggelre!

így csukódott le a szeme,
hogy béke volt lelkében,
hiszen őt is Isten teremtette,
erre az általa alkotott életre.

Odalép hozzá szöcske félve,
hegedűjét elővéve,
így lett a mesének vége,
hogy a medve a szöcskét megszerette,

Ez volt állatbarát meséje,
kinek most az van szívében,
hogy minden gyerek és felnőtt megszeresse,
aztán ez legyen majd a kedvence!

2018. október 21.,

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Mese
· Írta: Moncsika
· Jóváhagyta: Thalassa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 33
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · hazugsagok
 · marisom


Page generated in 0.0464 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz