Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Madárdal

, 142 olvasás, Kankalin , 14 hozzászólás

Elmélkedés

Neked szól minden ének, kórusba kívánkozik az évszakok mesés madárhada. Néhol kicsit hamiskásba hajló, itt-ott disszonáns, bár lelki zenéje tökéletesen tiszta, kristály. Egy szólam örökké tiéd, amit mindig magadnak mondhatsz, ám csak te hallhatod, ha megtalálod. Nehéz kiválasztani a hivalkodó, a sablonos és az elveszett közül, mert míg az egyik harsány, a másik fakó, addig a harmadiknak félve fáj beléd a hangja.
   A gyilkos nyárban is frissen ébred minden madár. Egyikük virgonc, a másik dúdolva dédelget, derűbe hajtana.
Hát nem tudtad? A madarak mind érted énekelnek, miközben tollruhájuk temérdek színben pompázik, avagy mindvégig szürke marad.
A ruha? Nem az teszi őket, hanem a dal maga.
   A nyár mindig igéz, az újabb idéz, a legújabb kuszál, hát nyisd ki jól füled apró érzékeit!
Légy részeg hallgató, de mindvégig csend vegyen körül, hisz csakis akkor hallhatod meg saját madarad üzenetét! Ne félj, mindig lesz tér-zene, mint ahogy a harmónia és a visszhang is örök.
   Nehéz madárnak lenni, mert nehéz a dal. Törékeny szárnyakkal kell röpíteni azt, aki kétkedve hallgatja a muzsikát, pedig még a fényt is hangjegyekre váltja, hogy attól a szél is szólamokban lengedezzen.
Hallod-e?

   nyárutó zenél
   szomjazó madárdala
   belülről hallik




Megjegyzés: Haibun

Zene, kép: Max Richter - On Reflection

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 6
Kereső robot: 48
Összes: 98
Jelenlévők:
 · aron
 · GoldDrag
 · leka
 · Pimpesz
 · SunVice
 · Szucsj


Page generated in 0.0738 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz