Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Groteszk rege a zombi fáraóról (alattvalóknak, ébren is alvajáróknak)

, 81 olvasás, Szucsj , 8 hozzászólás

Abszurd

*
a feltámadás csúf mása volt
mikor a bebábozódott fáraó
kirágta magát a szarkofágból
mintha nem lett volna foglya
soha balzsamozott gyolcsnak
felfalta a levedlett lárvabábot
kárba nem veszhet egy csepp
konzervált ókori fehérje sem

**
visszatért akár a bumeráng
hiába rontott ezerszer ránk
tébolyként a hatalmi mámor
az újjászületett fáraóimágó
kilépett fülledt múzeumából
s mielőtt eljött volna az este
a főtéri templomba betért

észre sem vette a kőkeresztet
a szárnyas oltárképeken
a töviskoszorút a véres
testet a megfestett Golgotán
a vele egyívású két lator is
hidegen hagyta
fel sem nézett a középen
megfeszített bűnbakra

az új testbe bújt diktátor
aranytrónját a kőoltáron
barokk freskófellegekben
napistenét Rét kereste
majd rátört az este
álmában ostort fogott
heka jogart ragadott
álszakállat ragasztott
hatalmi jelképekkel
ékesen a lelkiekben
és a kenyérben is
szegényeken újra
uralkodott

***
hiába volt az örök élet
a túlvilági létígéret
elkezdődött ismét
az ami már egykoron
látszólag véget ért
szűznemzéssel imigyen
termékenyül meg
balzsamozott őssejtje
klónként a világra
így szüli magát
újra és újra és újra
a gubóból kibújva
véres tortúra után
mindig talál hazát
az egyed-
és törzsfejlődés
spirális építménye
a DNS kódtól vezérelt
egyszemélyes-
és tömegkábulat
a lázas agyakat fertőző
alvilági gyökerű
szívós architektúra
a diktatúra

****
a múmiabábból kikelt fáraóimágót
istenként csodálják az imádók
az ébren is alvajárók
kergetik a délibábot
őrzik a lidérclángot
magukra húzzák
másokra ráhazudják
dogmák tévhitek burkát
hülyítenek elhülyülten
hórukkra újra felépülnek
masztabák piramisgúlák
egymást letaposva
tolonganak sokan
hitehagyottan
átszínezik a múltat
hazudnak újat
maguknak
majd megtérnek
Damaszkusz felé félúton
vagy Damaszkuszban
hamis bűnbánó aktusként
remélt Júdásjussért
hamut szórnak magukra
mások menet közben
jászolban születnek újra

*****
a zombi fáraóimágót
álmodban álmodként látod
s mire leszáll az este
észrevétlenül átlényegülsz
reggelre virradóra
a harmadik kakasszóra
féregként testedből
kirágod magad
és te is zombiként
hullából született fáraód
szorgos rabszolgája leszel
trónja Nap feletted
vakítanak az aranysugarak
szádban a nyelv ólomduzzanat
alattvalóként neki szolgálsz
akaratlanul ezt akarod
feléd terelik a barmot
a téren zeng-az-ének
zúg-a-vastaps
forró nyár van
a fülledt éjszakában
véresek a csillagok
idebent zúzos az ablak
idebent
megfagyok

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 7
Kereső robot: 46
Összes: 94
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · GoldDrag
 · leka
 · Pimpesz
 · SunVice
 · Szucsj


Page generated in 0.0797 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz