Navigáció


RSS: összes ·




Vers: CsillagKépek és a Dimenzionális Térelmélet

2005-04-20 08:00:00, 455 olvasás, GoldDrag, 8 hozzászólás

Csillagok az éjre
feszített férfi,
s női testként
vágyakozón sóhajtották,
Őket felkeressék
- az ihletnek álmai -
s így vetkőzzék le,
kinek mi volt,
vagy lesz
Csillagkép Égisze...
s hol egykor Ozirisz
istenségnek szobra
állt csillagmozaikból
random összehordva,
ott most Orion árad,
büszke, délceg alkat,
s példázza az Időt,
minden megváltozhat,
ha egy kis dimenzió
fogja magát s lecsap
a létezőkre,
s mindent bele ad,
akkor a valóság tágul
új szintekre lép,
s egyetlen ponttá válik
mi addig messzeség,
vagy végtelen volt
s onnan nézve az elő is holt,
mert moccanatlan,
elfér egy végtelen nagy,
s kicsi mozzanatban,
s a trükkje csupán annyi
az egész lét halmaznak,
hogy kik bentről látják
végtelen parányok,
ezért tűnik Hatalmasnak...

Somolygó

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 10
Kereső robot: 27
Összes: 58
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · CserAnna
 · Divima
 · hazugsagok
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti
 · northman
 · quentin
 · VDavid


Page generated in 0.0576 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz