Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fraktál

, 157 olvasás, Thalassa , 23 hozzászólás

Elmélkedés

Képzelj el egy lehatárolt kicsi édent,
ez a házad.
Körben marad kertnek is hely,
gyümölcsfák, szőlő, léckerítés.
Maradjunk még az épületnél,
benne akarsz lenni.
Tégy a középpontjába egy tárgyat,
amit mindenképp megtartanál,
mert úgy hiszed, a kvintesszenciád.
Ami vonzott, s te megragadtad,
amihez végre illesz.
Rutinból jársz haza
a magad megnyugtatása érdekében,
s keresni kezded.
Mintha odatetted volna.
Kinézel a kertbe, ott is szoktál elhagyni dolgokat.
Érzed, még helyet sem csináltál neki,
az őt megilletőt.
Halmokban hevernek jeltelen emlékeid,
anyád féltett kristályvázájának meg annyi,
hűlt helye.
A szíved akkora, hogy túlér a széle telkeden,
hurcolni, áthelyezni hogy lehet, amiben laksz?
Szédelegve toporogsz, hol itt, hol ott,
bizonytalanul helyezkedő tereptárgyak között.
Mint ritmuszavar újabban éjszakánként,
összekoccanó poharak a polcon, olyan ez.
Ismeretlen erőtér, kívül minden hatáskörön,
s valami épp beilleszt oda téged,
a közepébe.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 46
Regisztrált: 6
Kereső robot: 49
Összes: 101
Jelenlévők:
 · aron
 · bArthAKata
 · BFanni
 · Hanna
 · leka
 · SunVice


Page generated in 0.0619 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz