Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megmaradt álmok

, 59 olvasás, vorosjudit , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

Úgy szeretnék megint gyermek lenni,
fittyet hányni az egész világra,
télen, hóban bukfenceket vetni,
nem vigyázni cseppet sem ruhámra.

Kergethetnék ifjúkori álmot,
bámulhatnám a csillagos eget,
kérdezhetnék sokszirmú virágot,
hogy szeretsz-e majd nagyon engemet?

Álom-szőtte gondolatom újra
visszavisz a régmúlt ábrándokba,
szép képzetem mezejébe bújva
merülök el benne mosolyogva.

Istenem, de régen is volt mindez!
Hajam szürke már, mint az őszi köd,
lábaimban évek súlyát viszem,
s nem tudhatom, ezután még mi jön.

Csak az álmok maradtak meg nékem,
melengetik megfáradt szívemet,
s ilyenkor a fakó, kopott létem
még felragyogni láthat színeket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 47
Regisztrált: 9
Kereső robot: 53
Összes: 109
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · aron
 · boszorka
 · Damien
 · Kankalin
 · Menda
 · Szucsj
 · Theodor


Page generated in 0.0737 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz