Navigáció


RSS: összes ·




Sci-fi: Az alakváltó csokinyúl

, 224 olvasás, Forever , 20 hozzászólás

Somolygó

- Pfú de meleg van, mindjárt elolvadok - mondta a Csokinyúl.
- Szóval így állunk - tette csípőre kezét Kathy. - Még jó, hogy kitettelek a napra, legalább kiderült, alakváltó vagy.
- Miről beszélsz kislány? Én csak egy sima csokinyúl vagyok, és eszem ágában sincs átváltozni. Légyszi vegyél le az ablakból, hadd maradjak önmagam.
- Na jól van, de csak mert ilyen szépen kértél - bólintott Kathy. - Estig van még hátra pár órád - tette hozzá, miközben akkurátusan elhelyezte a Mickey egeres ébresztőóra mellé az éjjeliszekrényen.
- Mármint mire? - kíváncsiskodott közben a nyuszkó.
- Hát, hogy beszélgessünk. Ha a pocimban leszel, már nincs rá lehetőség sajnos.
- Meg akarsz enni?! - döbbent le teljesen a Csokinyúl. - Ez még viccnek is rossz!
- De hát ti azért készültök, hogy mi behamizzunk titeket. Miért baj ez? Biztosra veszem, nagyon fincsi leszel.
- Még a hideg is kiráz a gondolattól. Ezek szerint te még örömöd is leled benne, hogy... Ó, inkább végig se gondolom!
- Hát így, hogy épp te mondod, tényleg nem szép dolog tőlem - bizonytalanodott el Kathy, de aztán „összekapta magát”. - Persze tudom jól, te csak a fantáziámban élsz, játékból találtalak ki magamnak.
Válasz nem érkezett szavaira, és ez önmagát juttatta eszébe, mikor rossz kislány volt, mert anyu hiába mondott neki bármit, füle botját sem mozdította meg.
- Na mi van, bevágtad a durcit? - kérdezte megértő mosollyal.
- Te beszélgetnél olyannal, aki aznap elfogyaszt, és még lelkifurdalása sincs miatta? - felelt a Csokinyúl kérdéssel a kérdésre, de nem várva választ folytatta. - Ráadásul még a létezésemet is cáfolod. Ez már mindennek a teteje!
- Ha igazi nyuszi volnál, eszem ágában sem lenne, hogy megegyelek. Szaladgálnánk, játszanánk naphosszat kint a fűben, de te csak egy mozdulatlan csokinyuszi vagy.
- Szóval a mozgásképtelenségem a bűnöm. Hát nagyon köszönöm ezt az emberséges hozzáállást! Az nem zavar cseppet sem, hogy érző lelkem van, ami most nagyon szomorú?
Kathy felelet helyett egyre csak nézte a mozdulatlan csokifigurát. Valamiféle mélyből fakadó érzés életre keltette benne a kétely csíráit, melyeket valóság tudata mindhiába próbált megállítani a növekedésben. Mi van, ha egy nyuszitündér varázslatának hála tényleg életre kelt a nyuszkó? Habár csak picurka esélyt látott erre, de mégis épp elég volt ahhoz, hogy megmásítsa döntését.
- De zavar, ha szomorú a lelked - mondta halkan, néhány másodpernyi csend után. - Sőt már nem is szeretnélek megenni, hanem arra vágyok, hogy barátok legyünk, ha megbocsájtasz nekem.
- Hát nem is tudom - fonta volna a karjait össze a nyuszi, amennyiben lettek volna neki. - Tegyük fel, ma nem eszel meg, de mi van, ha holnap megéhezel egy finom csokinyuszira annyira, hogy hiába könyörgök majd az életemért az utolsó pillanatig, még az sem zavar majd.
- Jó, igazad van, ezért most ünnepélyesen megígérem, sem holnap, sem máskor nem foglak behamizni, sőt másnak sem engedem. Van egy dagi barátnőm, ha jönne hozzám látogatóba, jól elduglak a szekrény mélyére.
- Rendben, áll az alku, akkor ezennel örömmel kijelenthetem egy csokinyuszi barátod is van már.
- Ez szuper, ilyen még úgysincs. Te amúgy fiú vagy? - kíváncsiskodott Kathy.
- Őszintén szólva nem tudom, itt bent a nyusziban teljes sötétség uralkodik.
- Jó, jó, de csak emlékszel rá régebbről.
- Mindössze onnantól vannak emlékeim, hogy szerinted majdnem átmentem alakváltóba az ablakpárkányon.
- Végül is mindegy, a lényeg, hogy senki mással ne beszélgess majd, mert nem szeretnélek elveszíteni.
- Ez úgy hangzik, mintha ki akarnál sajátítani magadnak - furcsállta a nyuszi.
- Igen, mert, ha kiderülne, hogy más nem hall téged, az azt jelentené nem létezel, csak a fantáziámban.
- És az ottani csokinyuszival nem barátkoznál?
- Dehogynem, csak az olyan... izé lenne - találta meg a „bármit helyettesítő” szót Kathy.
- Ez esetben van egy nagyszerű hírem. Teljes mértékben valódi vagyok, bárki hallhatja, amit mondok. Ha például nagyothalló, akkor emelt hangon beszélek majd. De a kedvedért még csak suttogni sem fogok, amennyiben más is tartózkodik a szobában.
- Köszi, nyuszi. Te leszel az én titkos barátom - összegezte a fejleményeket Kathy.
- Annyira titkos, hogy még a létezésemben sem vagy biztos - egészítette ki a kislány szavait az állítólagos csokilény.
- Hát így van, de remélem nincs harag?
- Nincs, mert érzem, azért döntöttél így, mert fontos vagyok számodra. Fontosabb még annál is, hogy megegyél.
- De kis buta vagy - mosolyodott el Kathy, és egyszeriben úgy érezte szeretné megsimogatni a nyuszit. - Már akkor sem ennélek meg, ha többé egy mukkot sem szólnál.
- Bár lenne szívem, most biztosan boldogan dobogna - ábrándozott a Csokinyuszi, s most először arra vágyott, hogy kitörjön testéből, és megérintse a gyermeket, aztán pedig játszhassanak egy jót. De mégsem tette, hiszen fogalma sem volt arról, milyen a kinti világ, sőt azt sem tudta, ki ő valójában. Ráadásul mi van, ha arra kell rájönnie, hogy nem képes elhagyni a testét? Maradt hát odabent a teljes sötétségben, és próbált csak a jó dolgokkal foglalkozni, mi szerint ma sem ette meg senki, sőt még egy barátra is lelt.

A folytatásban, ígérem, már jó eséllyel fény derül rá, hogy ki is valójában a Csokinyúl. Persze ne rivaldafényt képzelj el, hanem csak egy őszi estén körbeült tábortüzet, amely felmelegíti a hosszú, fárasztó nap után a szíveket.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Sci-fi
· Írta: Forever
· Jóváhagyta: ÉvIda

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 10
Kereső robot: 47
Összes: 97
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · aron
 · BFanni
 · Damien
 · Farago-Aranka
 · Kankalin
 · Menda
 · PiaNista
 · Szucsj


Page generated in 0.0494 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz