Navigáció


RSS: összes ·




Vers: néma

, 197 olvasás, aron , 24 hozzászólás

Elmélkedés

    minden szék kifordult alólad
    a szavak nyelvedbe törtek
    kisbetűvel kezded a mondatot
    és nem teszel a végére pontot

    erdőnyi madár
    fuldoklik torkodba szorulva
    nevelik benned üvölteni képtelen
    fiókáikat

    csillagoktól foszforeszkáló
    csikkek kísérnek utadon
    meg elhajított ruhadarabok
    tele sejtjeid fanyar élni akarásával

    köveket görgetek markomban
    hadd élesedjenek
    megsebezlek
    mintha csak tetoválás lenne
    pulzáló nyakadon

    vagy kimondom én.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 6
Kereső robot: 48
Összes: 98
Jelenlévők:
 · aron
 · GoldDrag
 · leka
 · Pimpesz
 · SunVice
 · Szucsj


Page generated in 0.0846 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz