Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Képzetek

, 101 olvasás, Bánfai Zsolt , 3 hozzászólás

Gondolat

I.

Terményt gyalázó meddő magok a mázsán -
pironkodik a föld, hova dugja szégyenét;
minden élet fél, aggódik és szűköl a strázsán.
Nem leli szívét az ember.
Tán-sose-volt becsét s hitét régen elvesztett
menekülő, hazátlan nép ez már:
Nincstelen cseléd.

II.

A világom nárcisz-sziromba fulladt virág-álom.
Kevély, és hiúnak találom. De önző is ő;
világít a réten, mint ledér vérében ázó,
buja, kacéran szép nő.
A hajnalpír szirmán részegen lángol;
csapodár selyme, feslett erkölcse
kéjben sóhajtva, lüktetve táncol.
Feslik és kínban megérve feldagad,
majd elandalog elhullott színekben,
mint tollfosztott, lapuló madárhad.

III.

Elcsendesül a lélek. Árnya messze nyúlik,
harangszóba fulladva foszlik magánya.
A kolostorok ködbe burkolt némasága
félve szólít hűs imára. Míg csak élek,
ez a hely az Úristen menedéke;
szívem szentségben elkövetett igaz vétke.

IV.

Mert sajnos nem mindig bölcs a szép,
és ritkán szép a jó. Az őszintén annak látszó.
Az emberformáló, igazat szólva játszó.
Nyelve nem hiú lecke és nem is csalóka;
embernek csillagokba felírt tanulnivalója.

V.

Ifjú emberszívek az otthonom.
Tanítok és itt lakom.
Hozzájuk ér, bennük fogan meg dalom,
mit megcsalt szép lélekkel,
reménytelen, eltékozolt évekkel
egyedül ők értenek meg.
A jövőnek csak ők őriznek. Így hiszem.
Bár könnyen meglehet, hogy ők sem.


(bzs-hb) 2018. 10. 05.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 9
Kereső robot: 22
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Alberczki László
 · Betzsu
 · boszorka
 · Destiny
 · Divima
 · hazugsagok
 · Kavics
 · PiaNista
 · piciedith


Page generated in 0.1592 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz