Navigáció


RSS: összes ·




Vers: lassan elfogy a hús

, 70 olvasás, northman , 3 hozzászólás

Abszurd

Repít
hiába ez az
őszkatapult
fejjel előre
pont a fák közé
arcomon horzsolás
szarvasürülék
ágyékomon verejtékcseppek
és tölgyfalevél.

Ködfátyol lidércek hívnak
a rétre de a száraz fű
felett pókhálómaradék
*ahogy Ponciusz mondaná:
ökölnyál
meztelen vagyok
a test kéjtől forró
harmattól hűs
a nap vörös és remegő parázs.

Recseg az avar
a talpam alatt
öklendezik és hörög
bennem valami állat
lassan elfogy a hús
és a vadcsapás is
elhagyott gyíkfarok
vonaglik a végén
sápadt patakba lép a reggel.

A sűrűben sóhajt a rettegés
tüskés szárakat csapkod a fülhöz
húzza a bőrt a tarkón
a száj szélén friss nyál csillog
ahogy fog ellen fog recseg
görnyed a hátam
őznyomokban cuppog a sár
ősz szeli át a bükköst és pár bordát (csak hogy fájjon)
télszeretőm felől őszkatapult felé fúj a szél.

* Brian élete..

Megjegyzés: 2018. október 13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Thalassa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 5
Kereső robot: 49
Összes: 96
Jelenlévők:
 · leka
 · Pimpesz
 · quentin
 · SunVice
 · Szucsj


Page generated in 0.0466 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz